Elértünk az utolsó mauritániai állomáshoz. Az út elég egyhangú volt, köves sivatag gyér növényzettel több száz kilométeren át.
 Átmentünk több nagyobb falun, ahol csak lépésben tudtunk haladni. Az utcán rengeteg ember, megbámulnak minket. Árusok sok helyen, kínálják nagyjából ugyan azt: a hosszúkás kenyeret (bagett) vagy húst. A felhő csak néha tűnik el, de van kb 25-30 fok. Nagyon nagy a kosz és por, száll a homok. Kenyeret azért vennünk kell...
 A lassú menetel miatt néha be lehet pillantani egy-egy házba, aminek se ablaka, se világtása nincs. Nem túl nagyok, maximum 4x4 méteresek lehetnek, ki tudja mennyien élnek benne, állatokkal együtt. És ők még szerencsések, mert nem rongyokból, bádoglemezből eszkábált viskókban laknak...
 Az út mellett nagyon sűrűn vannak az elhullott szamarak, tevék, különböző bomlottsági fázisban. Bár a kosztjuk nem túl változatos és főleg nem bőséges, inkább az autósok égeztek velük, mert folyton az úttesten rohangálnak oda-vissza a kecskékkel együtt.
 Este beértünk a megadott kempingbe, ami Kiffa előtt van pár km-el
 Más, mint a képeken... :D
 Körbe mentünk kocsival, megnéztünk egy-egy bungallót, de úgy döntöttünk, itt nem maradunk. Közben a helyi ember telefonálásba kezdett, és nem tudunk elindulni, rohant hozzánk a telefonal, hogy Idomou van a vonalban (ő intézi a Bamako mauritániai ügyeit). Azt mondta, nehogy tovább menjünk, főleg ne be Kiffába, nagyon veszélyes! Alig tette le Viktor a telefont, már meg is érkezett 3 katona.
 Nem próbáltunk meg minden áron tovább menni, mert nem tudtuk, mekkora a valós fenyegetés, vagy ez csak Idomou újabb lehúzása. Itt maradtunk már csak azért is, mert a kamion nem indult be...

A mai napon ér be a fuam hivatalosan, de azét már tegnap is szállingóztak a járművek.
Sajnos a 83-as autó menthetetlen, automata váltót itt nem lehet ilyen körülmények között javítani, és egyébként is az Opel az nagyon ritka errefelé, alkatrész sincs...
 Sajnos napozni nem tudunk, ma és tegnap is teljesen beborítja a felhő az eget. Hideg azért nincs, és a szél sem fúj annyira, mint eddig.
 A korábban színvonalas szállás lepukkant, tegnap szinte egész nap nem volt se víz, se
áram. Megfürödtünk az óceánban, bár elég hideg volt, a méteres hullámok klasszak voltak. A parton sávokban hihetetlen mennyiségű kagyló van.
 Tegnap az összeverődött csapat az itteni halászoktól vett tintahalat, meg valami egyéb halat, amiből isteni ebéd készült. Ma is lementünk a partra, segítettünk a halászoknak húzni a hálót... Nem könnyű kenyérkereset... ráadásul az összes zsákmány egy harmad zsáknyi volt...
Végigmentünk a halpiacon is, hát nem mindennapi látvány és szag...
Nem nagyon szerették a fényképezést, de azért egy párat sikerült. :-)
Leírhatatlan a szegénység, és az a munka, amit ezeknek az embereknek el kell végezniük a napi megélhetésért (a tegnapi kb 10 kg-nyi halunk 10 EUR-ba került. Ma egy húzással nem fogtak ennyit 20-an...).
 Voltak itt árusok, nyakláncokat, karkötőket, kis szobrokat próbáltak eladni horror áron. Mindenki ügyeskedik, ahogy tud. A szállást a tulaj már kb négyszeres áron adja a mostaniaknak, mint amennyiért még mi ki tudtuk venni. Hát, ez Afrika....
 Lassan jön a többi csapat, mi pedig pakolunk a kocsiban, rendszerezzük a cuccokat, előkerülnek az ajándékok, illetve selejtezzük azt, ami már nem kell. Holnap korán reggel indulás tovább, 630 km vá ránk megint.

A hotel főbejárata....

Halászok

Ebéd :-)

Lehet gyűjteni...

Mi legyen a kocsival..?

Halászat hálóval

Halpiac

Ezek működnek..: