Elértünk az utolsó mauritániai állomáshoz. Az út elég egyhangú volt, köves sivatag gyér növényzettel több száz kilométeren át.
 Átmentünk több nagyobb falun, ahol csak lépésben tudtunk haladni. Az utcán rengeteg ember, megbámulnak minket. Árusok sok helyen, kínálják nagyjából ugyan azt: a hosszúkás kenyeret (bagett) vagy húst. A felhő csak néha tűnik el, de van kb 25-30 fok. Nagyon nagy a kosz és por, száll a homok. Kenyeret azért vennünk kell...
 A lassú menetel miatt néha be lehet pillantani egy-egy házba, aminek se ablaka, se világtása nincs. Nem túl nagyok, maximum 4x4 méteresek lehetnek, ki tudja mennyien élnek benne, állatokkal együtt. És ők még szerencsések, mert nem rongyokból, bádoglemezből eszkábált viskókban laknak...
 Az út mellett nagyon sűrűn vannak az elhullott szamarak, tevék, különböző bomlottsági fázisban. Bár a kosztjuk nem túl változatos és főleg nem bőséges, inkább az autósok égeztek velük, mert folyton az úttesten rohangálnak oda-vissza a kecskékkel együtt.
 Este beértünk a megadott kempingbe, ami Kiffa előtt van pár km-el
 Más, mint a képeken... :D
 Körbe mentünk kocsival, megnéztünk egy-egy bungallót, de úgy döntöttünk, itt nem maradunk. Közben a helyi ember telefonálásba kezdett, és nem tudunk elindulni, rohant hozzánk a telefonal, hogy Idomou van a vonalban (ő intézi a Bamako mauritániai ügyeit). Azt mondta, nehogy tovább menjünk, főleg ne be Kiffába, nagyon veszélyes! Alig tette le Viktor a telefont, már meg is érkezett 3 katona.
 Nem próbáltunk meg minden áron tovább menni, mert nem tudtuk, mekkora a valós fenyegetés, vagy ez csak Idomou újabb lehúzása. Itt maradtunk már csak azért is, mert a kamion nem indult be...