Reggel korán indulás, irány a végső uticél, Bamako.
Aszfalt van, de továbbra is borzasztó kátyúk vannak sok helyen, nagyon nehéz haladni. A táj szavanna, egymást érik az egyforma faluk, vályogból vert házak, az út széli árusok. Kb 350 km-t kell mennünk. Rendőrt nem is látunk, ellenőrző pont sincs.
 A helyi rendőrörs mellett mondjuk egy nagy terepjáróra szerelt géppuska mellett volt jó pár katona, de ennyi. Mindenki barátságos, segítőkész.
 Az út sima volt. Végig tudtunk jönni egyetlen defekt nélkül, sőt, "még az ablakmosót se kellett utántölteni" /Viktor/ :D
 Persze sokan nem voltak ilyen szerencsések. Több baleset is érte a mezőnyt, a műszaki problémákat pedig még össze számolni sem lehet. A többiekről mi is leginkább az internetről tájékozódunk, de Kiffában találkoztunk is azzal a nászutas házaspárral, akik 110-el elütöttek egy szamarat (motorral). Jól vannak ők is. A szentesi Roburt is több helyen láttuk, és a szegedieket is.
 Találtunk egy egész jó szállodát, most pihenünk. Wifi van ;-) , de a medence nincs feltöltve... :'( :P
 Ja, nap közben olyan 30-35 fok van. Furcsa lesz hazaérni a télbe, mert ahogy halljuk mi is az infót otthonról, hó is esik.
 
 Szerettünk volna egy csoportképet a Bamako-i várostáblánál, de ilyen sajnos nem volt...
 Ma reggel odamentünk a célbaérkezés helyszínére, de azt az infót kaptuk, hogy nem lesz semmi, a kapu nem került ki, a helyi ember mond egy beszédet, és annyi...
 Ettől azért nagyobb szervezést képzeltünk volna el a 10. Budapest-Bamako-ra.... :/

 Mindenesetre itt vagyunk, épen, egészségesen, más dolgunk már nincs, mint várni a repülőgépre és menni haza.
 Köszönjünk mindenkinek, akik támogattak bennünket, bármilyen formában és bármekkora adománnyal, és köszönjük azt is, hogy végig követtetek és végig izgultatok értünk!
 
A blogon csak nagy kínlódások árán, sok idő alatt tudtunk megosztani információkat, de otthon lesz még mit mesélnünk. Ezúton is elnézést a gépelési hibákért és a szerkesztetlen képekért - a netbbokom már olyan mocskos, hogy nem látok rajta semmit... Ez itt Afrika! :-)

 Otthon találkozunk! ;-)

Falusi látkép

Bamako balra

Csimota

Árusok

Kertészet

Nagy, édes, és ...az övék..

Itt nincs pazarlás...

A Niger folyó

Megjöttünk!!!

 A határon átlépve a táj teljesen megváltozik. Itt már szavanna van, sok a fa és a fű. Itt már lovakat is lehet látni, bár elég soványak. A belépés teljesen egyszerű, 10 perces procedúra. Megkapjuk az útlevélbe a pecsétet, egy ápolónő valami műszerrel megvizsgál (szűrik az ebolát), és már mehetünk is.
 A házak itt inkább vályogból vannak. Sok a szemét itt is, de valahogy gazdagabbnak látszik a környék. Az emberek is dolgosabbnak tűnnek, a kunyhók mellett sok helyen bekerített zöldséges kertek. Mindenki foglalkozik valamivel, és árulja az út szélén a portékáját. Az emberek barátságosak, integetnek. Az ajéndékokért nem követelőznek, sok gyerek oda sem mer jönni az autóhoz. Folyamatosan megbámulnak minket is, nagyon kirívunk a környezetből nem csak az autó miatt...
 Rengeteg a leromlott autó, a végletekig haszálnak mindent. De nagon sok új, tökletes állapotú terepjárót is látni, ami otthoni mércével sem olcsó.
 Este érünk be Diemába. Az itiner szerint 3-ra kellett volna beérni, ami a határátlépés és az útiszonyokat tekintve képtelenség, nem is ért oda a mezőny 10%-a sem. Végig aszfalt van, de hatalmas kátyúkkal, nagyon veszélyes rajtuk gyorsan menni. A fekvő rendőrök is durván magasak, ha nem veszi komolyan az ember, könnyen töri az autót.
 Diemában egy angol nő vezette árvaházba mentünk. A csomagokat Pam-nek adtuk át, mindenki hordta be középre egy nagy kupacba, amit Pam emberei szállítottak el. Persze a körnező házakból is volt nagy csődület, folyt az ajándék osztás.
Este volt egy kis helyi műsor, dobolás, táncolás, nagyon hangulatos volt.
 Mivel későn értünk be nem mentünk már tovább aznap este.

Bamako-s motorosok

Az itatónál

Egy kis szakmaiság ;-)

Falukép

A mosónők...

Teherhordás

Az adományok kipakolása

Pam

Pákó dobol