Közel 500 km a mai táv. Sok a rendőri ellenőrzési pont, de mindenhol kedvesek segítőkészek. Az óceán mellett jövünk, a táj amúgy már kezd egy kicsit egyhangú lenni. Eltűntek a hegyek, csupa kő minden. Már több helyen is láttunk tevéket az úton, és átjöttünk egy nagy szélerőműparkon is. Szél van, hely van.
 Az aszfalt jó minőségű, helyenként homokkal behordva, de azért haladunk.

Megérkeztünk. Kempingben alszunk, de most is az autóban.
Besétáltunk Bojdourba teveburgert enni, de a helyiek szerint pénteken nincs teve.... :/
Végül marhát ettünk, de nem mindennapi élmény volt (a húst máshol kellett megvenni,odavinni, és a helyi megsütötte. Fűszer nem volt benne semmi, de hozott hozzá). Végigsétálva a városon olyan igazi marokkóias minden.

Holnap is nehéz napunk lesz, 635 km a Mauritán határig. Korán akarunk indulni; ha 5-ig a határra érünk, elképzelhető, hogy át is lépünk, ez még bizonytalan.

Nagyon jó kempinget sikerült Agadirban találni, 5-en kivettünk egy olcsó bungallót. Nándi profi vacsorát készített, megint tudtunk fürdeni. A kemping tele van franciákkal, akik ide jönnek az otthoni tél elől. A tábla először egy másik kempingbe vitt a hegyek közé, de visszamenütnk a partra, ha már egyszer az óceán partján vagyunk... És így láttunk külvárosi részeket is.
 Az út nem volt túl hosszú, de nagyon meredek emelkedőkkel tarkított szerpentin volt az Atlasz szélén. Tantan előtt pedig messziről lehetett látni, hogyan fújja a homokot a szél.
 Bementünk Tantanba, a várostábla két hatalmas teve. A szállás viszont mint kiderült hamarabb volt, így mi is visszamentünk a hivatalos szállásra. Ez is egy kemping, de nagyon kevés szoba volt, akinek nem jutott hely (a többségnek, így nekünk se) a pusztában aludtunk. Ez már sivatagos rész, fa nincs csak kis bokrok. Nagyon fúj a szél itt is, főzni nem is tudtunk.

Hajnali óceán

Homokfúvás

Tankolási llehetőség....
(Jó, még van rendes benzinkút is. Még...)

Tantan Plage. Mi oda fel már nem fértünk.