Korán reggel indultunk, hogy legyen esélyünk a nagy csapat előtt átérni Mauritániába. Kb 700 km-t tettünk meg, a táj elég egyhangú, lapos sivatag. Pár nap alatt derült ki, hogy miért háborúznak a Mauritánok ére a MArokkóiakkal: a felszín alatt hatalmas ivóvízkészlet van, és jelentős a foszforbányászat is. A 700 km-t lényegében úgy tettük meg, hogy egyetlen városon sem kellett keresztül mennünk - egyedül Dahla-t vehettük volna számításba.
 Menet közben megálltunk a Ráktérítőnél. Helyi tábla is jelzi, a Bamakósok táblája az idén már nem volt meg. Elég viseltes is volt már, és vagy tönkrement, vagy ellopták. Az idei futam hozott újat, de mi hamarabb jártunk ott. A székelyek kopjafája rendületlenül áll.
 A határ előtti utolsó benzinkúton megtankoltunk, vettünk vizet. Mauritániában már nem biztos, hogy kapunk üzemanyagot, és a minősége is erősen kérdéses.
 8 autóban érkezünk összesen a határra. 5 óra alatt verekedtük át magunkat rajta. Mindkét határon 4-5 helyen kell intézni a papírokat. A két határ közötti senki földje tele van autóronccsal, egyéb műszaki hulladékkal. Út nincs, csak kő meg homok. Egészen jól járható volt, már legalbbis ahhoz képest, amire számítottunk. A határsáv tele van aknákkal, a kitaposott útról nem érdemes letérni. Legelől egy helyi ment, mi meg mindannyian utána. Valószínűleg csak üzeltelni ment a roncsok közé, ráadásul erősen jobbra, az itiner pedig erősen ajánla a balra tartást az aknák miatt. De neki se lett baja, mi is visszaverekedtünk a helyes(nek vélt) biztonságos nyomvonalra.
 A határon először úgy tűnt, gorsan átjutunk, de nem így lett. Egy helyi ember segített intézni a papírokat, szép színe napszemüvegben (erre itt iparág épül). Itt is be kellett menni vagy 5 helyre, ujjlenyomatvétel, fénykép, papírok intézése. És kezdődtek a problémák, mert pl. az országba nem lehet alkoholt bevinni (kapni sem), illetve az egyik srác 2 éve hozott egy autót, amit kilépéskor nem regisztráltak, vagyis a nyilvántartásuk szerintmég az országban van, ezért követelték tőle az 1800 EUR adót. Ő egyelőre nem is jött tovább velünk, ott maradt a határon, remélhetőleg ha ma befut a csapat, sikerül elintézni az ő baját is. Az idegenvezetőnk elvitt egy kempingbe, ahol fegyveres őrök vigyáztak ránk az éjjel.